Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

DESMOND MORRIS

MIÉRT CSINÁLJA…?

A MACSKA

 

 

Miért dorombol a macska?

Miért szereti a macska, ha simogatják?

 

Miért törleszkedik a macska üdvözléskor a lábunkhoz?

Miért ágaskodik fel némelyik macska gazdája üdvözlésére?

 

Miért esik a macska a talpára?

 

Mit jelez a macska a fülével?

 

 

 

Miért dorombol a macska?

 

A válasz egyértelműnek tűnik. A doromboló macska – elégedett macska. Világos, mint a nap. Pedig nem az. Többször megfigyelték, hogy a macska erős fájdalmában, sebesülten, fialáskor, de akár haldoklás közben is hosszan és hangosan dorombol, holott elégedettségről szó sincs. Az elégedett macska is dorombol persze, de az elégedettség nem kizárólagos feltétele a dorombolásnak. Sokkal pontosabb és valamennyi esetre igaz az a magyarázat, miszerint doromboláskor az állat jámbor kedvében van, s szeretné tudtára adni, mondjuk, az állatorvosnak, hogy baráti segítségre van szüksége, mert megsérült, vagy a gazdinak, hogy köszönet a barátságáért.

A kölykök egyhetes korban kezdenek dorombolni, elsősorban azért, hogy szopás közben jelezzék az anyának: jól vannak, s a tej akadálytalanul eljut a címzettekhez. Az anyamacska nyugodtan elengedheti magát, hiszen a hálás hangokból látatlanul is tudja, hogy rendben mennek a dolgok. Válaszul visszadorombol kölykeinek, hogy ő is jól van, s kész a további együttműködésre. Ha felnőtt macskák dorombolnak egymásnak vagy gazdájuknak, szinte bizonyos, hogy az eredendő szülő-ivadék kapcsolatból visszamaradt, másodlagos megnyilvánulásról van szó.

A kis testű macskafélék, mint például a házimacska; és a nagymacskák, mint az oroszlán vagy a tigris között az az egyik lényeges különbség, hogy az utóbbiak nem tudnak tökéletesen dorombolni. A tigris az embert barátságos "egyirányú" dorombolással köszönti, ami egy akadozó fűrész hangjához hasonlít, ellentétben a házimacska "kétirányú" dorombolásával, mely berregő hangot ad nemcsak minden kilégzéskor (mint a tigris esetében), hanem belégzéskor is. A ki-be légzéssel szabályozott ritmikus dorombolásra csukott szájjal vagy a csecsbimbóra tapadva is képesek, s kedvező feltételek között akár órákon át eldorombolnak. Ebből a szempontból tehát lepipálják óriás rokonaikat, melyek vigaszul legfeljebb jól kibömbölik magukat – amiről a kis termetű macskák nem is álmodhatnak.

 

 

Miért szereti a macska, ha simogatják?

 

Mert anyapótléknak tekinti az embert. Az újszülött kiscicákat gyakran végignyalja az anyjuk, és az emberi kéz simogatása igen hasonló érzetet kelt bundán keresztül, mint a macska nyalogató nyelve. A kölykök szemében az anya egyet jelent a táplálékkal, mosdatással és védelemmel. Mivel elválasztásuk után az ember veszi át ezt a szerepet, a háziasított állatok sohasem nőnek fel igazán. Testileg lehetnek tökéletesen fejlettek és szexuálisan érettek, de a tudatuk mélyén – az emberhez fűződő viszonyukat tekintve – megmaradnak kölyökcicának.

Ezzel magyarázható, hogy még az öregebb macskák is áhítoznak gazdájuk anyáskodására: oda-odatolakodnak hozzá, vágyakozó pillantásokkal övezik, s várják, hogy a pótanyai kéz végre működésbe lépjen, mint óriási nyelv, és cirógassa-simogassa a bundájukat. Simogatáskor igen jellemző, hogy a "pótmama" üdvözlésére mereven felcsapják a farkukat. A kismacskák tesznek így, amikor valódi anyjuk mosdatja őket, s kérik, hogy vizsgálja meg anális tájékukat is.

 

 

Miért törleszkedik a macska üdvözléskor a lábunkhoz?

 

Főleg azért, hogy fizikai kapcsolatot létesítsen velünk, de más is rejlik a cselekedete mögött. Először rendszerint a homlokát vagy a pofacsontját dörgöli a lábunkhoz, majd teljes horpaszával törleszkedni kezd, s esetleg lágyan körülfonja lábunkat a farkával. Ekkor felnéz, majd megismétli a szertartást, néha egymás után többször. Ha lehajolunk és megsimogatjuk, még hevesebben törleszkedik, s gyakran a szája szélével vagy a homlokával is megbökdösi a kezünket. A ceremónia végeztével szépen odébb ballag, leül, és tisztára nyalja a horpaszát.

Valamennyi mozzanatnak megvan a jelentősége. Valójában a macska illatot cserél velünk. Homlokán, szája két oldalán és a farktövénél különleges váladékmirigyek találhatók. A macska tudtunk nélkül megjelöl bennünket a mirigyek által kiválasztott illatanyag segítségével, amely túlságosan finom a durva emberi orr számára, a macskának azonban fontos, hogy érezze szagát kétlábú barátain, mert így sokkal otthonosabban érzi magát közöttünk. Az is fontos, hogy a macska leolvassa a mi szagjelzéseinket. Ezért törleszkedik hozzánk üdvözléskor a horpaszával, majd leül, hogy "megízleljen" bennünket, azaz végignyalja a bundáját, melyet előzőleg gondosan a lábunkhoz dörgölt.

 

 

Miért ágaskodik fel némelyik macska gazdája üdvözlésére?

 

Miközben a macska próbál idomulni gazdáihoz, komoly gondot jelent számára, hogy túlságosan magasnak találja az embert. Úgy érzi, mintha a fellegekből szólna a hangja, s egy ilyen óriást nem tud macskához illően üdvözölni sem. Hogyan dörgölhetné vajon pofácskáját a gazdi arcához? Sehogy. Be kell érnie azzal, hogy a lábához vagy simogató kezéhez törleszkedik. Ösztönösen igyekszik azonban mind közelebb kerülni gazdája fejéhez. Szándéka jeléül kiegyenesített hátsó végtagjaira támaszkodik, s mellső két lábával egyensúlyozva egy pillanatra felágaskodik, azután visszahuppan a földre. A macska ágaskodása tehát a fejek összedörgölésének jelképes formája. Mindjárt érthetőbbé válik a magyarázat, ha megfigyeljük, hogyan köszöntik olykor a kölykök a fészekre visszatérő anyjukat. Amikor már elbírja őket a hátsó lábuk, pipiskedve az anyjuk feje felé nyomakodnak a buksijukkal. El nem érik ugyan, s végül az anyának kell lehajolnia hozzájuk, de a szándék így is nyilvánvaló. A fejek összeérintése – miként a törleszkedés általában – arra szolgál, hogy a macskák kicseréljék és közös, családi illattá vegyítsék egyéni illatukat. Némelyik macska igen találékony módszerrel igyekszik még közelebb kerülni az üdvözölni kívánt barátja fejéhez. A szánalmas kis ágaskodásféle helyett felugrik egy alkalmas bútorra, s onnan próbál a gazdi arcához törleszkedni.

 

Miért esik a macska a talpára?

 

Néha még a macska, ez a remek akrobata is megcsúszik mászás közben, vagy elvéti az ugrást. Eséskor azonnal működésbe lép egy sajátos korrekciós reflex, melynek híján az állat könnyen kitörhetné a nyakát.

Ahogy a macska fejjel lefelé zuhanni kezd, teste automatikusan átfordul. Először a fej kerül függőleges helyzetbe, amit a mellső végtagok követnek, hogy védjék a fejet az esetleges ütközésektől. (Különösen az állra alulról mért ütés veszélyes.) Ezután a gerincoszlop felső szakasza, vagyis a törzs eleje igazodik a fejhez, majd behajolnak a hátsó lábak, s ha valamennyi végtag készen áll a földet érésre, megfordul a törzs hátsó fele is. Közvetlenül landolás előtt a macska kinyújtja mind a négy lábát, és begörbíti a hátát, hogy tompítsa a becsapódás hatását.

Miközben az állat fokozatosan átfordítja a testét, kimerevített farka – amely ellensúly szerepét tölti be – úgy jár, mint a propeller. A folyamat nem tart tovább néhány tized másodpercnél, így a korrekciós reflex villámgyors mozzanatai csak lassított felvétel segítségével követhetők nyomon.

 

 

Mit jelez a macska a fülével?

 

Ellentétben az emberével, a macskafélék füle rendkívül kifejező. Nemcsak irányba áll, mint a radar, ha az állat különböző helyekről jövő hangokra figyelmez, de a macska hangulatváltozásaikor is más-más helyzetet vesz fel.

Öt alapvető fülállást különböztetünk meg, az alábbi hangulatok szerint: nyugodt, éber, izgatott, védekező és agresszív.

A nyugodt macska füle előre s enyhén kifelé mutat, miközben az állat csendben "kagylózza" az innen-onnan szűrődő érdekes hangokat.

Ha a pihenő macska felneszel, s valamely izgalmas részletre összpontosítja figyelmét, a füle "éber üzemmódba" kapcsol. Mihelyt az állat az érdeklődését felkeltő pontra szegezi a szemét, füle az égnek mered, s a kagyló nyílása egyenesen előremutat. Úgy is marad rezzenetlenül, amíg a macska le nem veszi a szemét a célpontról, kivéve, ha hirtelen zaj hallatszik oldalról, amikor is az egyik fül gyorsan irányba fordul anélkül, hogy az állat tekintete követné.

Ha a macska izgatott, mert valamely belső konfliktus, frusztráció vagy rossz előérzet emészti, gyakran idegesen ráng a füle. Néhány vadon élő fajnál különösen szembeszökő ez az állapot a fülükön található hosszú szőrpamat miatt. A házimacska nem büszkélkedhet ilyen ékességgel, és a fülrángás is kevésbé gyakori nála. Néhány fajtának van ugyan egy kis pamacsféléje; így például az abesszin macska aprócska sötét szőrcsimbókot visel a fülén, de ez csak silány utánzata a sivatagi hiúz díszes szőrpamatának.

A védekező macska szorosan a fejéhez lapítja a fülét, nehogy megsérüljön a küzdelem során. A párbajhős kandúrok csipkésre tetovált füle bizonyítja, milyen védtelen ez az érzékeny testrész, ha "élesben" megy a harc. Azért is sunyja hátra a fülét a macska, hogy szemből szinte észrevétlenné váljék, s így még busábbnak tűnjön a feje. Van egy fölöttébb különös fajta, a skót lógó fülű macska, amelynek állandóan lekonyul a füle, s ezért úgy tűnik, mintha folyton védekezne az állat – függetlenül tényleges hangulatától. Elképzelni is nehéz, milyen hatással lehet e fura küllem a macska társadalmi életére.

Az agresszív macska, amely félelem nélkül támad, szintén jellegzetesen tartja a fülét. Elfordítja, de nem lapítja le teljesen, s ilyenkor a fül hátoldala néz az ellenfél felé. Ez a legfenyegetőbb jelzés, amelyet macska a fülével adhat. Tulajdonképpen félig éber, félig védekező a fül pozíciója, vagyis előre is szegeződik, és hátra is lapul. A mozdulat arra utal, hogy az állat "balhés kedvében" van. Mintha csak így szólna: – Készen állok a támadásra, s még annyira sem félek tőled, hogy védekezőn lelapítsam a fülem! – A macska azért mutatja ellenfelének füle hátoldalát, mert mielőtt teljesen lelapulna, a fülnek előbb hátrafelé kell fordulnia. Az elfordított fül tehát "sunyításra kész", amennyiben az ellenfél mégis támadni merészelne.

Az agresszív fülállás számos tetszetős fülrajzolat kialakulásához vezetett több vadon élő macskafélénél is, különös tekintettel a tigrisre, amely hatalmas, fekete karimájú fehér foltot visel mindkét fülének hátoldalán. Ha a tigris dühös, az élénk fehér foltok láttán kétség sem lehet hangulata felől. A házimacska fülén nem található különleges rajzolat.